A különleges pillanatok és érzések különleges külsőségeket is érdemelnek. A himnusz - a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint- megzenésített költemény, amelyet ünnepélyes alkalmakkor a nemzet tiszteletére játszanak. Bevallom, gyakran elérzékenyülök, ha felcsendülnek hangjai, melyek győzelmek, nagy pillanatok, nemzetünk jelentős eseményeinek kísérője. Az utóbbi időben azonban néhányan bárhol, bármikor játszható "zeneszámmá" igyekeznek minősíteni. Nem tudom, ki döntött úgy, -és aztán ki, vagy kik hagyták szó nélkül- hogy az nb1-es labdarúgó mérközések előtt felcsendülhessen a magyar himnusz. Vajon mennyire számít felemelő alkalomnak egy Újpest- Siófok, vagy egy Budapest Honvéd- Pápa mérkőzés. Természetesen nem szeretném megbántani az említett csapatokat, de vajon végig gondolták, hogy a felcsendülő dallamok valóban a nemzet tiszteletére szólalnak-e meg? Különösen, ha a pályán felsorakozó játékosok több mint fele, alig néhány hónapja érkezett hazánkba, s kevés esélye van, hogy huzamosabb ideig itt is maradjon. Nem szeretnék a ki a magyar és magyarabb verbális mérkőzésbe beszállni, identitásomat, nemzeti érzésemet szóvirágokkal bizonyitani. Azt is tudom, van olyan ország, melynek bajnoki mérkőzése előtt eljátsszák a himnuszt.