Címlap › Adatok a kerületről

EMLÉKEZZ!

EMLÉKEZZ!
65 éve történt a Hegyvidéken

Országunk német megszállása után Magyarország is hadszíntérré vált. Az USA légiereje folyamatosan bombázta a magyar városokat, Budapestet többször is érte légitámadás, de csodával határos módón, kerületünket nem bombázták. A néhány lelőtt repülő közül kettő Budakeszi környékére zuhant, ahol az egyetlen szerencsésen földet ért néger pilótát agyonvertek. A szovjet hadsereg - Magyarország nagy részét elfoglalva – 1944 végén körülzárta Budapestet. A XII. kerület is hadszíntérré vált.

RÉMSÉGEK
A lakosság háború okozta szörnyű szenvedéseit felfokozta a nyilas uralom, a német Gestapo, a nyilas különítményesek féktelen terrorja. Ártatlan civileket, gyerekeket gyilkoltak halomra.
Gestapo Pestre menekült, a hadiszállásaikra (MAJESTIK SZÁLLÓ) hurcolt keresztények egy részét elengedték – így menekült meg Titkos Ilona színművész és talán Karádi Katalin is -, de félszáz zsidót a pincében legyilkoltak. A Budai Cherna Kadisa „védett” szanatóriumot (Maros u. 16.) 1944. január 12-én 30 nyilas lerohanta. Az ott talált 83 izraelitát levetkőztették, összeverték, majd tarkón lőtték.
A Bíró Dániel városmajori kórházat január 14-én foglalták el a nyilasok és két német. A 130 emberrel együtt lőtték fejbe a kórház igazgatóját is. Az Alma utcai Szeretet Otthon lakóit a nyilasok január 19-én levitték a Városmajorba (Szamos utca), s az ott talált  70 aggastyánt géppisztollyal halomra lőtték, a sérülteket kézigránáttal hallgattatták el.
A Notre Dame de Sion katolikus zárda lakói a Sas-hegyen (ma Arany János gimnázium) a befogadott 110 üldözöttet – a Gestapo razziáit is kivédve – megmentették. Az Isteni Megváltó Leányai Szabadsághegyi anyaházában (Rendőrtiszti Főiskola, Farkasvölgyi u.) oltalmazott 150 gyermeket az újpesti nyilas házba vitték át, s közülük hatvankettőt a Meder utcánál a Dunába hajtottak.
A Hajnóczi utca sarkán lévő vendéglőben razziázók az ott lévő egyik hadapród őrmestert igazoltatatták. Egyikük felkiáltott: „Ez egy zsidó!” Lődd agyon!” kiáltott vissza oda sem nézve a különítmény vezetője, s a nyilas ott helyben agyonlőtte az őrmestert.
Másnap egy rendőrtiszt lakásán razziáztak a nyilasok. A tiszt nem volt otthon, éjjel elmenekült, mert hallott arról, hogy ez a különítmény a belvárosban elfoglalt egy rendőr őrsöt, s ki akart végezni egy tucat rendőrt. Az életüket csak a kiérkező karhatalom mentette meg. A családfő távollétében a nyilasok a családdal erőszakoskodtak.
A hegyről a deportáltakat fogaskerekűn szállították le. Egy asszony az utasok közül azt merte mondani:  „szegény zsidók”. Őt is elvitték a nyilasok.

IGAZ EMBEREK
A német megszállás után egyre elszántabbá vált az antifasiszta hazafiak ellenállása.
Kálló Ferenc tábori esperes, a háború alatt elpusztult 11. sz. Helyőrségi Kórház (ma Alkotás u. 25. lakótelep) katolikus papja testvére szerint Horthy kormányzó feleségének gyóntatója volt, prédikációiban is elítélte Magyarország német megszállását, a fajelméletet, a terrort. Orvosokkal összefogva mentette az üldözötteket, a hadifoglyokat, a katonaszökevényeket. Abban a kórházban vészelte át ezt az időt Sőtér István, Básti Lajos, Latabár Kálmán, Egri István, Karinthy Ferenc, Pető Tibor, és még sokan mások. Az amerikai hadifoglyok elszállítása után, néhány pilóta is titokban a kórházban maradt a város felszabadulásáig. Tömegesen bújtattak embereket, asszonyokat gyermekükkel. A kórház templomában a munkaszolgálatosoknak, zsidóknak hitvallásuk szerint rendszeresen istentiszteletet szerveztek.
Leiter Ferenc belgyógyász főorvos, később a kórház parancsnoka – orvosokkal, beosztottakkal együtt – becsülettel kiállt az üldözöttekért. Volt nap, amikor száz igazolást adtak ki a hozzájuk forduló embereknek arról, hogy orvosi, kórházi kezelésre szorulnak, hadi szolgálatra alkalmatlanok. Ők próbálták megszervezni Tassy Jenő huszárfőhadnagy, Görgei Guidó tüzérfőhadnagy, Szerb Antal, Halász Gábor, Sárközi György megmentését is, sajnos sikertelenül.
Kálló Ferenc esperest – az ellenállás budai csoportjának tagját – 1944. október 28-án, lakásáról betegen elhurcolták, a nyilas számon kérő széken egész éjjel kínozták, majd 29-én agyonlőtték. Elöljárói nem védték meg, katonai végtisztességet nem kapott. Egyházi temetése is csak a legszükségesebbre szorítkozott.
Ordass (Wolf) Lajos evangélikus lelkész (1945 után püspök) a német megszállás elleni tiltakozásul nevét Ordasra változtatta. Mentette embertársait.
Dr. Szabolcska László református tiszteletes (Szabolcska Mihály költő fia) Böszörmény úti templomában 1944 nyarán tömegesen adott az üldözötteknek konfirmálásukról igazolást.
A Kékgolyó u. 2/b. alatti – az üldözötteknek hamis okmányok tömegét készítő - csoport mind a három, ismeretlen tagját, kivégezték.
Dr. Koricsáner Margit, a Maros utcai kórház szívspecialistája a francia ellenállással tartotta a kapcsolatot. Amikor a Gestapo rátörte lakása ajtaját, öngyilkos lett.
Kerületünk más intézményeiben is mentettek üldözötteket, például a Tüdő Kórházban 24 gyermeket. A lakosság egyénileg is számos embertársát segítette, volt, aki a felszabadulásig egyszerre adott menedéket a Majsetikből kiszabadult zsidó embernek és a civil ruhába öltözött sváb katonának. A háború vége felé már a vérontás, a deportálás azonnali befejezését követelte Ravasz László református püspök, felsőházi tag, akinek e miatt rejtőzködnie kellett. Példáját követte a katolikus püspökök egy része is. Mindszenti József veszprémi püspököt ezért tartották börtönben Sopronkőhidán.

ELSZÁNTAK
A Bors (Hajnóczi) utca sarkán lévő házban megbújó Stollár Béla újságíró, katonatiszt csoportja, több kerületben kezdeményezett tűzharcot a nyilasokkal.
A XII. kerületi KISKA század (Kisegítő Karhatalmi Alakulat) októberben, a 19-21 éves behívottakból alakult. Feladatuk őrzés, kiképzés volt. Parancsnokaik –, Markó igazgató úr, Sütő tanár úr – helyi pedagógusok, tartalékos tisztek voltak. Közülük tizenhét 20 év feletti fiatalt a körvasútnál bevetettek, a fogságba került Fantó István és Horváth Győző a demokratikus hadseregbe lépve Ausztriáig eljutott. Öten a Vasútépítő Dandár katonái lettek.
Egy röpcédulát szóró, gépágyúval lelőtt szovjet repülő a Fodor utcához közeli horhosba esett. A Denevér u. 18. sz. háznál napokig Karádi Katalin dalait – „Hiába menekülsz, hiába futsz, a sorsod elől futni úgysem tudsz” – harsogó hangszórót német aknavető némította el.
Az előrenyomuló szovjet egységek oldalán a harcokban növekvő számban vettek részt átállt katonák és csoportjaik. A katonákat sorsuk saját kézbevételére késztette a már értelmetlenné vált pusztítás, öldöklés, a meddő, kilátástalan harc, a végső áldozat feleslegessége, vagy a németektől elszenvedett sok sérelem. A katonák hangulatát befolyásolta, hogy decemberben Dálnoki Miklós Béla, Veres János, Faraghó Gábor vezérezredesek vezetésével megalakult Debrecenben az Ideiglenes Kormány.
Az átállt katonát, amennyiben vállalta az azonnali közös harcot, vagy belépett a Magyar Demokratikus Hadseregbe, nem vitték hadifogságba. Variházy Oszkár őrnagy az önkéntes ezred, majd a Demokratikus Hadosztály parancsnoka, a csoportjával megegyezéssel átállt. A Böszörményi úti laktanya csendőrtiszt parancsnoka az objektum felrobbantását megtagadva, fegyveres csoporttal megegyezéssel állt át. Jellemzően magyarországi sváb SS katonák is jelentkeztek harcra. Egy, az országon át végig harcoló katona (később tanító) rohamlövege kilövése után, másnap már a Krisztina körúti toronyban lévő német géppuska megsemmisítésében vett részt.  A Gellért hegytől a Déli pályaudvar elfoglalásig tartó harcokban 600-700 magyar katona esett el. A Budai Önkéntes Ezred hivatalosan 1945. február 2-án alakult meg, s a harcok befejezése után kb. 1900 fővel vonult be a Demokratikus Hadseregbe. Hadosztályával Bécsújhelyig jutott el.

A KITÖRÉS
A Vár és közvetlen környékére beszorított mintegy 23 000 német és 20 000 magyar katona (ebből 12000 sebesült) előléptetett SS parancsnoka, többszöri elutasítás után, Hitlertől csak februárban kapott engedélyt a kitörésre. Ekkor már több, a Balatontól több száz harckocsival indított, a Dunát elérő felmentő támadás is kudarccal végződött. A félelem tömeges öngyilkosságokat váltott ki: öngyilkos lett két tábornok, majd később a Diósárok u. 2. ház telkén 22 SS katona is.
A Városmajor környékéről Zsámbék irányába elindult kitörés a halottak, sebesültek ezreit eredményező véres ütközetté vált. A Városkút környékén a halottak százai, egyesek szerint ezrei feküdtek. Az úttesten (Istenhegyi út, Diana u.) tornyosuló holtakon félrehúzásuk előtt járművek közlekedtek, tapostak. Az ütközetben a Budapesten harcoló 45 000 fős német haderő végleg megsemmisült. Zsámbékot  2-300, Bicskét 900 katona érte el. Fogságba került a német SS vezérezredes, törzsével együtt, és a magyar tábornokok tucatja, közöttük az is, aki a parlamenterek meghallgatás nélküli megsemmisítését rendelte el.
Budapesten a háború véget ért, a kitűzött szovjet vörös lobogó mellé – a harcokban részt vett magyarok tiszteletére – kitűzték a Várban a piros-fehér-zöld magyar nemzeti zászlót is.

VÉGE
Kerületünk sűrűn lakott részén, minden házért ádáz küzdelem folyt. 1100-nál több lakos vesztette életét, és 350-400 üldözöttet koncoltak fel. A német-magyar-SS- tüzérségi tűz és bombák ugyan úgy rombolták lakhelyünket, mint a magyar önkéntesekkel együtt előre nyomuló szovjet csapatok fegyverei. A háború utolsó napjait tekintve indokolatlan, öncélú védekezés következtében kerületünk sűrűn lakott része romhalmazzá vált. Az Alkotás utca Déli pályaudvar felé eső házsorát, a Vérmezőtől a Márvány utcáig újjáépíteni sem lehetett, végül lebontották. Budapesten a Várkerület után a legnagyobb károkat kerületünk szenvedte el.
Hazánk felszabadult a „magyar fajvédők” és a hitleri német fasiszták uralma alól. Hitler magyarságellenes epizódja irtózatos pusztítással járt. Guderián vezérezredesnek, a német hadsereg vezérkari főnökének visszaemlékezése szerint a totális rombolást követelő Hitler parancsát a helyzet alakulása miatt nem tudták végrehajtani. A német hadsereg Bécset nem védte, az az esztelen pusztítást elkerülte.

                            Somogyi Sándor