6. A „TURUL” emlékművet a polgármester úrnak sikerült megmentenie a lebontástól. Mint minden rombolás ellen én is a lebontás ellen voltam. Többféle turul ábrázolás van. A kerületünkben lévő mérges sast, saskeselyűt mintáz, karmai között középkori lovagi karddal. Ez a 2. Világháború idejére alakult így. A másik az amerikai magyarok Városligetben állította Washington emlékmű emblémája, amely sólymot, s karmaiban (keleti) görbe kardot mutat. A második nekem szebbnek tűnik, jobban tetszik. A sólymoknak országunkban mindig volt kultusza a sasnak nem. A középkori Erdély címerében és zászlóin sólyom szerepelt. Az emlékmű létrehozása kerületünkben megosztottságot eredményezett, súrlódásokat okozott a lakósok között. Iránta a szimpátiát talán erősíteni lehetne, ha az emlékűmhöz nem illő lobogókat megfelelő zászlókra cserélnék, helyben táblán idéznék a krónikából „Emese álmát”, nevet adnának a térnek, talán Zászlók teré-t. Lehetne teret elnevezni emlék alakokkal a magyarok totem állatáról a „Csodaszarvasról” s a magyarokkal betelepülők állatairól a „Medvékről” a „Farkasokról” stb.
PM: A többféle „turul” a művészi szabadság jele.
7. Kerületünk nagy kiterjedésű füves, s mezőgazdasági terület, az erdők felé haladva domb és hegy oldalait, völgyeit 1945 óta beépítettek. A lakóházak közül s a lakótelepeken a növényzet általában sűrű. Budapesthez viszonyítva kerületünkben a zöld felület nagy. Közterületeink növényzete ugyanakkor gyér és hiányos. Utcáinkba, tereinken, útjaink mellett sokkal több fa, bokor ültetése lehetséges. El kellene kezdeni talán egy hosszabb ideig tartó folyamatos „fásítást”. a szokványos helyett magas nagy díszfákkal, facsoportokkal, fasorokkal a fák között zöld és virágos bokrokkal. Ahol lehetséges minden utca, tér stb. olyanná váljon, mint az önkormányzat körüli terület.
8. Végezetül más téma: Lakótelepünkön az utóbb időben ronda rajzok jelentek meg. Tűrhetetlen az „Orbánozás, a Gyurcsányozás, a cigányozás, a zsidózás”, mert majd követi a „svábozás, tótozás, románozás”.